Ez a nap is, mint a tegnapom

- gondolom - :

Kevés fény, búgó madárhang

szűrődik be az ablakon,

még ölel az álom melege

és én hagyom.

Nem sokáig, hiszen tudom,

épp elég feladat van itt:

le kell fejteni az álomtündérek karjait.

Nem is baj hogy fejtegetni

az utcazaj és a szükség is segít,

de az sem, hogy mégis fáj picit.

Na jöjjön az első adósság!

Az utolsó tündér borzongva útrakél,

ami velem marad:

tehercipelős, szikár valóság,

sok rágós falat,

gondolom, de lám csak:

az udvaron, utcán az álomtündér-jóság

újra meg újra visszatér:

Ott van a nők szemében,

virágok illatában,

madarak dalában:

Elmúlt a tél!

Matt Mason

Brian Martin

Ahogy száraz ágak közt megvillan a nap,

úgy ragyogott föl a szívem

mikor megláttalak.

Enyém vagy, s tied vagyok,

de édes ez a rabság:

átszínesedett

a megfakult valóság,

mióta hozzám sodort a szél.

Sokáig vártalak.

a fönt és lent

között

sárga köd

mögött a Hold

a holt

vidék

szívében

 semmi

száraz fák közt

készül kimenni

a világból az utolsó madár

Meséld el a másnak láthatatlant:

látomásaidat a múltról és jövőről.

A biztos sejtést,

a kitalálhatatlant.

Meséld el

az idő szövetén át rémlő

történeteket, képeket, arcokat:

Őseink sorsa a miénk is.

Küzdelmük és szerelmük emléke

fölfejthető: ösztöneinkben maradt.

Ne hallgasd el a sötét foltokat,

de mesélj a reményről is:

Mutasd a kedves álmokat

szebb jövőnkről,

hogy nyugtasd lelkedet

és barátaidat,

mert az ég repedt harangja kong

- az emberért, de az ember miatt.

Még mindig arról álmodom,

hogy az a nő hozzám érve

leveszi az átkot végre:

lándzsát döf a Sötét szívébe,

amely takarja a kék eget:

Kiállhatok tündöklő fénybe,

kiálthatok lobogó szélbe,

élhetek még boldog életet.

Emily Barker - Nostalgia

Arcomon érzem Isten szemsugarát.

Bőrömön át a lelkembe lát,

és azt mondja: ó, csak tréfa volt a tél,

próba, hogy kemény legyél,

de mindig reménykedő.

Mert a megváltás úgyis eljő

a nehéz idők után:

Jövőre is,

végül is,

örökre is.

Kering egy árva gondolat

egyre lassuló körökben,

végül elhalványul, szakad,

csak a hiányérzet marad…

A test átmelegedve,

a lélek is pihenne

hogyha lehetne

bújni valakihez…

Végül csak elalszol,

ahogy araszol lassan az idő,

de az álom is panaszol

valamit…

Hogy mit? már nem tudod,

csak érzed a bánatot

amit hagyott,

mikor felébredsz…

Félve alszol el megint,

mikor az álmosság legyűr,

de szerencséd van:

egy bűvös szellő meglegyint,

és megjön a kegyelem:

egy szép emlék

magához szorít,

átmelegít.

Végre megnyugszol:

elértél a Jó Álom Tengerére…

A részeg homály és a suttogó sötétség ölelnek az ölelés nélküli nappal után.

Visszaringatom magam a szép időkbe:

Megtart, még mindig tart a múlt.

Mert a jó történet újra megtörténhet, a szép álom valóra válhat, mint oly sokszor már…

Csak a remény maradjon meg

amíg csak élünk.

 Legtisztább koromban

nagy, hófödte csúcsok

zöld mezőkre küldött

tiszta lehellete,

amely borzongat,

miközben felette

arany felhő ragyog:

ez akartam lenni.

És voltak pillanatok,

mikor voltam is:

Nem egyszer éreztem:

bájolok, gyógyítok.

(Végigsimítottak

a hálás angyalok.)

És bár gyengülnek már

a védő varázslatok,

parazsamat fojtják

sötét áramlatok,

mégis maradt még hit

- nem is kevés -,

hogy lesz még,

- sokszor lesz! -

szépre ébredés.

Villám hasította ketté az eget,

az egész világ beleremegett,

mikor a vágyunk egybeolvadt.

Minden fájdalmat, dühöt elégetett

bennünk a szerelem.

Maradt a szeretet.

A hiány fájdalom lett, egyre nőtt:

megölte virágos kertemet.

A szirmokat összegyűrve földre dobta,

hideg-szürkére festette az eget.

Sötét perceimből fagy-katonák lettek:

didergető halál-szelek,

s a fal résein át kifújták

fészkünk romjából meleged.

És mégis: hiába mosakszom naponta,

még mindig bőrömön érzem a kezed.

Pókháló, por, bömbölő rádió

nem halványítja emlékedet.

Így hát: várok, próbálom oltani

a bennem égve pusztító kincseket.

S várom, hogy jöjjön végre a felejtés,

eltemetni a fájó nincseket.

Owain Phyfe

Ugye tudod,

hogy minden álmod

valóra válhat egyszer.

Ha mindent megteszel,

újrakezdve tízezerszer

hogyha kell.

Ha az a mélyre ültetett

őserő-hit kitart.

Viharban is,

hullámok közt

őrzöd az álmot,

hogy ott a part.

J.J. Cale

J.J. Cale

JJ. Cale

J.J. Cale

J.J. Cale