Ez a nap is, mint a tegnapom
- gondolom - :
Kevés fény, búgó madárhang
szűrődik be az ablakon,
még ölel az álom melege
és én hagyom.
Nem sokáig, hiszen tudom,
épp elég feladat van itt
lefejteni az álomtündérek karjait.
Nem is baj hogy felejteni
az utcazaj és a szükség is segít,
de az…
Ahogy száraz ágak közt megvillan a nap,
úgy ragyogott föl a szívem
mikor megláttalak.
Enyém vagy, s tied vagyok,
de édes ez a rabság:
átszínesedett
a megfakult valóság,
mióta hozzám sodort a szél.
Sokáig vártalak.