a fönt és lent
között
sárga köd
mögött a Hold
a holt
vidék
szívében
semmi
száraz fák közt
készül kimennia világból az utolsó madár
Meséld el a másnak láthatatlant:
látomásaidat a múltról és jövőről.
A biztos sejtést,
a kitalálhatatlant.
Meséld el
az idő szövetén át rémlő
történeteket, képeket, arcokat:
Őseink sorsa a miénk is.
Küzdelmük és szerelmük emléke
fölfejthető: ösztöneinkben maradt.
Ne hallgasd el a sötét…
Még mindig arról álmodom,
hogy az a nő hozzám érve
leveszi az átkot végre:
lándzsát döf a Sötét szívébe,
amely takarja a kék eget:
Kiállhatok tündöklő fénybe,
kiálthatok lobogó szélbe,
élhetek még boldog életet.
