A felhő a földre vágyik.
Messze lát és messze látszik,
nappal, holddal parolázik,
de nyugalma nincs sehol.
Közel az ég, selymes a lég,
sokan nézik vágyakozva:
- Hogy suhan! -,
de érzi, otthona
nem itt van, fent:
odalent.
Űzi, hajtja a szelet:
találjon több permetet
hogy…
Fekete tömb az éj,
sápadt remény a hold.
Hetedhét határon túl az Otthon,
de soha nem felejtem el, mi volt:
Szeretet és béke vára,
anyám karja, apám hite.
Simogató karácsonyok,
vasárnapi meggyes pite.
És hiába nagyon távol,
itt, belül még mindig lángol
az a tűz a kis kályhából.
Nem…