Villám hasította ketté az eget,
az egész világ beleremegett,
mikor a vágyunk egybeolvadt.
Minden fájdalmat, dühöt elégetett
bennünk a szerelem.
Maradt a szeretet.
Ugyan hogy lehetne
szerelembe esve
félni a holnapot?
Mikor édessége
elvarázsol, a napod
mesevilággá változik:
Minden gond feledve,
és a csillagporban
- mint gyerekkorodban -
felragyog millió csoda,
bűbáj ígérete.
És száll a kék madár,
és te is vele...
Hogy is lehetne
élni…
Szanaszét
csókolom
a száját,
a szemét:
nem volt még
gyönyörűbb a lét,
mint ezen a délutánon.
Csak tartson még
kicsikét
a mámor,
hadd tartsam
egy kicsit még
a karjaimban
ringatva édes álmom.
És közben kék az ég
és bíbor az esti felhő:
soha még
nem volt ily
csodaszép
a…
szem a szembe
szó a szívbe
fény magányos szürke létbe
száj a szájra
tűz a vérbe
összeforrva
lázban égve
Ölelj át Kedves!
Szoríts magadhoz teljes erőddel,
míg e bomló világ agóniája tart.
Míg megszilárdul végre egy sziget,
ahol újrakezdhetjük az életet.
Lehet, sokat kell várnunk.
De csak álljunk. Összefonva-kötve
- emlékszobor: szeretet, bronzba öntve -
egy olyan világról álmodj velem,
ahol…
A kocsi másik végéből rápillantott egy lány. Csak egy villanás volt, de a fiú érezte, hogy valami nagy dolog történt: A szeméből a lelkébe hatolt a bűbáj, a teste bizseregni kezdett a feje búbjától a sarkáig. Figyelte lányt, aki a következő megállónál leszállt. A fiú félig öntudatlanul, még mindig…
szem a szembe
szó a szívbe
fény magányos szürke létbe
száj a szájra
tűz a vérbe
összeforrva
lázban égve
Ebben a zavaros homályban, ami az élet,
minden nap fölfénylik, újraéled
bennem a remény, hogy létezel.
Valóság vagy és megteszel
mindent - mint én is -, hogy rámtalálj,
míg lehet…
A szélbe súgom: Itt vagyok!
Nézd: fölöttem felragyog
egy csillag, és hozzám vezet.
A Hold mesélte egy meleg nyári éjszakán, amikor nem tudtam aludni – telihold volt, persze -, és kedvenc eperfám alatt ülve beszélgettem a szélesen mosolygó öregúrral: A világegyetem két távoli sarkában született két csillag: egy kék (ő fiú volt) és egy vörös (ő meg lány). Olyan messze voltak…
Amikor a párom hazaérkezik, átöleljük egymást. Szelíd ölelés ez, nem a szeretkezést előkészítő szenvedélyes - a megsokszorozódás, az egész emberré válás rítusa. Hosszan tartjuk egymást, és közben érzem, hogyan alakulok át: Régi ölelések emléke tör föl elemi erővel - anyám ölelhetett így…
homokváramat lerontom
bűneim falát lebontom
magam a földtől eloldom
az ég kékjében feloldom
felhő leszek fenn az égen
esőcsepp virágos réten
virágomnak igazgyöngye
eggyé válunk mindörökre
Az előző szomorú szerelmes ír dal ("If I were a blackbird") magyar párja.
Nem kevésbé szomorú és gyönyörű.
Ír népdal Owain Phyfe átdolgozásában - If I Were a Blackbird
Ha rigó lehetnék, szárnyam alatt a szél,
egy hajó után mennék: babám a fedélzetén.
Az árboc csúcsára raknám a fészkemet
folyton ott lebegnék fehér keble felett.
Szavaim egyszerűek, történetem igaz:
Szép volt az életem - ma már…
Madonna - Nothing fails
Szerelmes vagyok beléd, te bolond,
bárki láthatja…
Mi van veled, te bolond,
fogadd csak el.
Nem volt véletlen ez a találkozás.
Érezd, hogy ver a szívem:
Te vagy az Egyetlen.
Mindezt elfogadhatod, vedd el,
akkor is megmarad mind nekem.
Mert én már megmásztam…
Nem tudhatod ki mennyit ér.
A kincs úgy rejtőzik bennünk,
mint aranytelér a földben.
Nyisd meg magad és elér
téged is majd a szeretet.
Szádra szám,
lelkedhez lelkem.
Homályban minden,
csak az világít,
ami benned ég
s bennem.
