Már nincs vér az érben, hófehérben nyugszik a táj időtlen térben.   Bent is súlyos a csend. Hiába volt tele a pince, megroppant a ház gerince: üszkös emlékek hevernek szerteszét. Szellemként bolyong, teng-leng a lét.   Pedig voltam én is - vagy csak álom? - fiatalon, örök…

   A lélek a végtelenbe réved: Egy fénysugár a fénytelenbe téved, és megvilágít egy rég felejtett képet: gyönyörű gyerekkorom egy pillanatát.

Fekete tömb az éj, sápadt remény a hold. Hetedhét határon túl az Otthon, de soha nem felejtem el, mi volt:   Szeretet és béke vára, anyám karja, apám hite. Simogató karácsonyok, vasárnapi meggyes pite.   És hiába nagyon távol, itt, belül még mindig lángol az a tűz a kis kályhából. Nem…