Már
nincs vér az érben,
hófehérben
nyugszik a táj
időtlen térben.
Bent is súlyos a csend.
Hiába volt tele a pince,
megroppant a ház gerince:
üszkös emlékek
hevernek szerteszét.
Szellemként bolyong,
teng-leng a lét.
Pedig
voltam én is
- vagy csak álom? -
fiatalon, örök…
Fekete tömb az éj,
sápadt remény a hold.
Hetedhét határon túl az Otthon,
de soha nem felejtem el, mi volt:
Szeretet és béke vára,
anyám karja, apám hite.
Simogató karácsonyok,
vasárnapi meggyes pite.
És hiába nagyon távol,
itt, belül még mindig lángol
az a tűz a kis kályhából.
Nem…