szem a szembe szó a szívbe fény magányos szürke létbe száj a szájra tűz a vérbe összeforrva lázban égve

  Régen sokszor elért, most megint pár kegyelmes pillanat. Végtelen égi tereken futott a gondolat. Megmártózott a csillagfényes éjben, és szétszórta, ami rátapadt:  

  Embernemjárta rengetegben varázsvirágot rejt a gyom. Egy istenáldott hajnalon a hűvös harmat átszivárog a bűvös szirmokon, és a kehelyből kicsordul egy villódzó halványkék illat.