Fény-remény szigorú télben
Már
nincs vér az érben,
hófehérben
nyugszik a táj
időtlen térben.
Bent is súlyos a csend.
Hiába volt tele a pince,
megroppant a ház gerince:
üszkös emlékek
hevernek szerteszét.
Szellemként bolyong,
teng-leng a lét.
Pedig
voltam én is
- vagy csak álom? -
fiatalon, örök…
More:
Szólj hozzá!
