Bűbáj (ism.)

(Válogatok itteni kedvenceimből)

 

Embernemjárta rengetegben

varázsvirágot rejt a gyom.

Egy istenáldott hajnalon

a hűvös harmat átszivárog

a bűvös szirmokon,

és a kehelyből kicsordul

egy villódzó

halványkék illat.

 

Egy ott alvó kis állat

tündérré változik:

fölragyog, lebeg,

a fák közt bolondozik,

szélcsikókat varázsol, akik

az illatot terelgetik:

kiválasztottat keresnek,

lelkébe ültetik.