A kocsi másik végéből rápillantott egy lány. Csak egy villanás volt, de a fiú érezte, hogy valami nagy dolog történt: A szeméből a lelkébe hatolt a bűbáj, a teste bizseregni kezdett a feje búbjától a sarkáig.
Figyelte lányt, aki a következő megállónál leszállt. A fiú félig öntudatlanul, még mindig kábultan a varázsütéstől, követte.

A lány nem nézett vissza, de a fiú tudta, hogy érzi a jelenlétét, és szeretné is, ha a nyomában maradna: amikor egyszer próbaképp megállt, megállt a lány is.
Egy ligetbe értek, egy tóval a közepén, amelyen egy fahíd ívelt át. De a lány nem ment föl a hídra. A tó körül padok álltak, ezek egyikéhez ment, és rákönyökölve a támlára nézte a vizet. A fiú melléért, ő is rákönyökölt a pad hátára.
Csak ekkor fordult felé újra a lány és nézett újra a szemébe. Most nem volt varázsütés, csak egy mély, nyugodt, biztos érzés: egymáshoz tartoznak. Mint a testvérek, mint anya és gyermeke, mint férfihoz nőtársa és viszont.

Egy madárraj húzott el a fejük felett,

egy csillag bújt elő a felhőrongyok közül és bátorítóan mosolygott le rájuk.

A tószéli nádasban megszólaltak a békák, de csak halkan, megilletődve, el-elhallgatva olykor, előbújt a Hold is, és ezüst tükörré változtatta a tavat.

A következő percben enyhe szellő érkezett: gyengéden megsimogatta a bokrok leveleit,

és a tótükröt ezer meg ezer apró darabra törve
fel felvillanó fénypontok játék-varázslatával kápráztatta el őket.

És akkor hirtelen megérezték, megértették, hogy a természet nekik kedveskedik:
vonzalmuk óriás-ereje meghajlította a teret és megállította az időt: a Szerelem diadalittasan birtokba vette a világnak ezt a kis darabját.
A fiú gyöngéden kezébe vette a lány arcát,  összesímultak, átölelték egymást, és csak ekkor következett a csók.

Egy kisfiú sétált arra az anyjával és fölkiáltott: Nézd, anyu, korona van a fejükön!
Az anyuka odanézett, valamit látott is, de csak a racionalitás szemüvegén keresztül:
- Biztosan a szemközti lámpa fénye csillog a hajukon. - mondta.
- Nem. - mondta a kisfiú makacsul. - Korona van a fejükön.
Az anyuka elmosolyodott: Királyfiról meg királylányról mesélt az óvónéni az oviban?
Igen, mondta a kisfiú, de ezeknek a fején is ott volt!
Persze, persze, mondta az anyuka. Biztos a meséből léptek ki, hogy téged meglepjenek.
Biztos… mondta tűnődve a kisfiú, és aznap éjjel szépet álmodott…