Valahol a világ végén,

égigérő hegyek öblén

van egy tisztás kis tó mellett:

a nagy tűzgömb ott pihen meg.

Hosszú útján elfáradva

lágnyelveit ott kioltja,

magát borsónyira húzza,

rágondol a szép világra

ezer gyönyörű virágra

és elalszik.

Másnap korán kel

megmosakszik.

Nagyon várják:

készülődik.

Lángruháját ráterítik

segítői: az angyalok.

Forró vágyak melegítik,

a hegyek fölé repítik,

meggyújtja az ég peremét:

hajnalt hirdet

hitet, reményt.