Legtisztább koromban

nagy, hófödte csúcsok

zöld mezőkre küldött

tiszta lehellete,

amely borzongat,

miközben felette

arany felhő ragyog:

ez akartam lenni.

És voltak pillanatok,

mikor voltam is:

Nem egyszer éreztem:

bájolok, gyógyítok.

(Végigsimítottak

a hálás angyalok.)

És bár gyengülnek már

a védő varázslatok,

parazsamat fojtják

sötét áramlatok,

mégis maradt még hit

- nem is kevés -,

hogy lesz még,

- sokszor lesz! -

szépre ébredés.