Kering egy árva gondolat

egyre lassuló körökben,

végül elhalványul, szakad,

csak a hiányérzet marad…

A test átmelegedve,

a lélek is pihenne

hogyha lehetne

bújni valakihez…

Végül csak elalszol,

ahogy araszol lassan az idő,

de az álom is panaszol

valamit…

Hogy mit? már nem tudod,

csak érzed a bánatot

amit hagyott,

mikor felébredsz…

Félve alszol el megint,

mikor az álmosság legyűr,

de szerencséd van:

egy bűvös szellő meglegyint,

és megjön a kegyelem:

egy szép emlék

magához szorít,

átmelegít.

Végre megnyugszol:

elértél a Jó Álom Tengerére…