Olvadás
Ahogy tavaszba vált a tél,
keringésbe a dermedt némaság,
kiolvad minden fagy belőlem is,
magamhoz térek én is, mint a fák.
A fénynek útja van szívembe,
csordultig tölti és tovább:
bokorra, fára dől ragyogva,
színesebb a kert, a rög puhább.
Barna szempár tüze megéget,
fiatal szél gallyat cibál:
rügyek perdülnek tavaszi táncra,
lányok hajának selyme száll.
Szólj hozzá!
