Bűbáj

 

Embernemjárta rengetegben
varázsvirágot rejt a gyom.
Egy istenáldott hajnalon
a hűvös harmat átszivárog
a bűvös szirmokon,
és a kehelyből kicsordul
egy villódzó
halványkék illat.
 
Egy ott alvó kis állat
tündérré változik:
fölragyog, lebeg,
a fák közt bolondozik,
szélcsikókat varázsol, akik
az illatot terelgetik:
kiválasztottat keresnek,
lelkébe ültetik.