Várakozás a csendes örömre

 

Lassan visszaköltözik a remény belém:
A kitartó, csendes öröm elindult
óvatosan, de biztosan felém.
Ha nem riasztom el, egyszer ideér,
és a rossz varázslat végre végetér.
Szabadon kószálhatok a tündérek között,
akikhez oly sok szerelem kötött.
Akikhez még a homály mögött is
tartoztam és tudtam hogy a ködöt
fölváltja egyszer a szív meleg sugára.

Derűs lesz a világ, talán nem is oly sokára.