A részeg homály és a suttogó sötétség ölelnek az ölelés nélküli nappal után. Visszaringatom magam a szép időkbe: Megtart, még mindig tart a múlt. Mert a jó történet újra megtörténhet, a szép álom valóra válhat, mint oly sokszor már… Csak a remény maradjon meg   amíg csak élünk.

   Legtisztább koromban nagy, hófödte csúcsok zöld mezőkre küldött tiszta lehellete, amely borzongat, miközben felette arany felhő ragyog: ez akartam lenni. És voltak pillanatok, mikor voltam is: Nem egyszer éreztem: bájolok, gyógyítok. (Végigsimítottak a hálás angyalok.) És bár…