A részeg homály és a suttogó sötétség ölelnek az ölelés nélküli nappal után.
Visszaringatom magam a szép időkbe:
Megtart, még mindig tart a múlt.
Mert a jó történet újra megtörténhet, a szép álom valóra válhat, mint oly sokszor már…
Csak a remény maradjon meg
amíg csak élünk.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
