Libbent a láng, füst gomolygott, a barlang elcsendesedett: egy vén ember a tűzbe révedt és meglátott – mint én most őt – engemet.  

 tiszta szép szavak a lélekbe hullanak gyógyítanak tüzet gyújtanak  

sötétlombos éjjelen szól egy madár ékesen azt meséli lelkesen valahol a végeken tiszta még a szerelem igaz még a szerelem

  Zöld selyemben ring a rét.A fákat szél simítja.Állunk csendben, elmerülvebűvös illatokba. Lélek és test egyre forróbb lázban összeforrva. Egy madárpár keringve száll az izzó napkorongba.  

Fél háromkor feküdtem, kb. három óra lehetett, amikor a kutyák ordítozására fölébredtem - nem voltam túl jó kedvemben. (Ördi tüzel, de az idecsábított udvarlót dühös acsarkodással fogadja a kerítésnél, kilenc hónapos kölyke és a már belül lévő másik udvarló segít…

  most már tényleg indulni kell mögötted csak kacat hever minden álmod szürkeségben mérhetetlen messzeségben  

Ezt a napot még a simuló jólneveltség, igazi harcra képtelenség álarcában vonszolod,   de ott feszül rég torkodban az a kiáltás, mely úgyis kirobban előbb vagy utóbb, ha a halált jelenti is a megújulás.

Egyre inkább olyan a kertem, mint egy liget a Duna-parton: a fák és bokrok festői összevisszaságban, lassan több lesz a „kitudjahogykerültide” pédány, mint az ültetett, föltűnő például a bodza és az akác hihetetlen nyomulása - azokat kell leginkább ritkítani. A fű…

  Ahogy tavaszba vált a tél, keringésbe a dermedt némaság, kiolvad minden fagy belőlem is, magamhoz térek én is, mint a fák.   A fénynek útja van szívembe, csordultig tölti és tovább: bokorra, fára dől ragyogva, színesebb a kert, a rög puhább.   Barna szempár tüze megéget, fiatal szél…

 A nap lassan végetér. Hűvös áram testet ér - víz illatával a szél -: lélekzik a nagy folyó.   Az árnyékok szétterülnek: partok, élek elmerülnek, óriásfák szenderülnek. Köztük élni volna jó.   Madár ha álmában repül érezhet így legbelül: a végtelenben megmerül, míg meleg fészkében ül s…

  Gyerekkorom régi nagyszobája: Öreg bútorok, illatok, neszek, a redőny résein szüremlő fényben fel-felcsillanó porszemek… A vakfoltos vén állótükörben egy kedves régi arc dereng…

távoli halk hóesés még csak a tél álmaimban hasábfák ropognak kedvesem arcán játszik a fényük   de a mélyből már szivárog az elmúlás hidege lassan fogy a tüzelő lankad a tűz félek az ébredéstől

A február végi hűvös, nedves alkonyatban egy kutya feküdt a szalmán a nyitott szín sarkában, gazdája pár lépéssel előtte állt. A tél azért tél, ha enyhe is, estefelé már melegebb helyre kívánkozik az ember, meg az állat is. Kivéve ezt a szukát, aki nagyon jól bírta a…

 A Duna utca enyhén lejtve ér ki a Tabányi-tónál a rétre. Gyerekkoromban még „rendes" - kis területű, de közepén kb. másfél méter mély - tó volt ez, rengeteg libával. Korábban még mélyebb volt, állítólag egyszer egy egész lovaskocsi elmerült benne... Mára…

 Tulajdonképpen szeretem a verebeket - ha nem is az elsőszámú kedvenceim kertem énekesmadarai között. Az elsőszámú kedvencem a fülemüle (ő az a mesterdalnok, akit a címben emlegettem - mindjárt jön ő is), a második a feketerigó. A veréb az utolsó a kedvenc-sorban, de azért…

Éjszaka van, inkább már hajnal, de néhány kutya ugat a közelben. A kutyák ilyenkor hangoskodnak legkevésbé – pár órát nekik is szundítaniuk kell -, de a környéken azért mindig akad egy-két túl éber házőrző, akik akkor is megszólalnak, ha a hetedik határból hallatszik…

Nagyapámat kora tavasztól késő őszig már kora reggel a határba húzta a szíve. Általában kint is ebédelt és csak késő este tolta haza a tragacsot. Élete utolsó évtizedében már csak egy kis szőlője volt - a „Juliskamajor”-ban -, de szinte mindig talált valami egész…

  A régi, hosszú, T-alakú épület folyosóján álltak a szekrényeink. Mindkét oldalon, így aztán az a kevés fény sem jutott be, amit az udvarra nyíló apró ablakocskák tudtak volna szolgáltatni. Négy-öt neonszál pislogott a kb. 20x2 méteres épületrészben, ha mindkét oldalon kinyitották a szekrényajtót,…

 Körülbelül ott, ahol most ülök, talán egy méterrel előbb, az ablak felé, volt egy öreg körtefa. A tornác előtt állt, az öreg ház tornáca előtt, amelynek a helyén épült ez az „új”, már ez is ötven éves lesz lassan. Érdekes, hogy milyen gyakran eszembe jut…