Tulajdonképpen szeretem a verebeket - ha nem is az elsőszámú kedvenceim kertem énekesmadarai között. Az elsőszámú kedvencem a fülemüle (ő az a mesterdalnok, akit a címben emlegettem - mindjárt jön ő is), a második a feketerigó. A veréb az utolsó a kedvenc-sorban, de azért szívesen elnézegetem őket is, a legbátrabbak karnyújtásnyira tőlem kutakodnak az ágak közt, vagy szedegetnek a földön.

Szívesen nézegetem, de sokkal kevésbé szívesen hallgatom, legalábbis, amikor elmélyednék valami szellemi munkában - vagy a fotelben ebéd után. A veréb hihetetlenül hangosan és élesen ordítja minden zeneiséget nélkülöző „énekét” – dehát aligha kell magyaráznom annak, akinek az ablaka előtt van ilyen verébtanyának alkalmas bokor, mint nálam. Becsukjam az ablakot ilyen gyönyörű időben?, majd ha fagy, elzavarjam az amúgy kedvenc (mégha huszadik is :) kismadarakat? - akkor inkább jöjjön a füldugó.

Mivel pont az előbb történt meg sokadszor ez a eset, ezt akartam megírni, amikor eszembe jutott, hogy bizony előfordult egyszer (tavaly), hogy elsőszámú kedvencem, a fülemüle kényszerített füldugózásra.

Az énekesmadarak fejedelme ugyanis a bejárati ajtóm előtt kb. két méterre nőtt kis vadszilvafámról zengett, csattogott, trillázott egyik tavaszi (koranyári?) éjjelen. És én gyönyörködve hallgattam ágyamban a szenzációs műsort – egy ideig. A fülemüle rendszerint 10-20 perceig énekel csak egy helyen - módszeresen körbejárja a territóriumát - ez azonban akkor, valamiért szokatlanul sokáig maradt azon a szilvafán. (Alighanem párbajozott, de a vetélytársat - szerencsére - nem hallottam.) Éjfél után kettőkor már alig bírtam, fél háromkor meg már azon gondolkodtam, mitévő legyek. El nem zavarhatom a zseniális művészt – sose bocsátanám meg magamnak (?) -, aludni viszont kell. A fülemüle is meglepően nagy hangerővel énekel, az egyéb zajoktól csendes éjszakában a szobát - két csukott ajtón keresztül is - teljesen megtöltötte a hangja, lehetetlen volt álomba szenderülni mellette. Így aztán az (elkergetéséhez képest) kisebbik szégyent választottam: a füldugót! :)