Egymásba feledkezve
Szádra szám,
lelkedhez lelkem.
Homályban minden,
csak az világít,
ami benned ég
s bennem.
Szólj hozzá!
Este
Elcsöndesült a szél - az élet is.
Csak egy fonnyadt levél kereng
egy pókfonálon, amint
egy madár mozdul fönt, az ágon
- aztán megnyugszik ez is.
Az ég alján csak vékony csík a fény:
a nap búcsút int.
És előkúszik az éjszaka
az örök rend szerint.
rózsa
Fehér liliom
tűzliliom
magány
Végül
A tér közepén kövek.
Sárga ködben a Hold.
A holt vidék szívében semmi.
Száraz fák közt készül kimenni e sötét világból
az utolsó madár.
templom sziluett
Parfüm
Csemer Boglárka (Boggie) - Parfüm
Parfümök százai, virágok álmai,
édeskés, kesernyés, mézédes felejtés
rózsa és leander, karcsú kis üveggel, oh elkábít
Mirha és mandula kis helyre bezárva, orgonák, violák titkos kis fiolák
cseppenként, permetként próbálom egyenként, úgy elbódít
Most mind kidobom
Torz tükröm elhajítom
Kabátom szárnyra nyitom
Lélegezz szabadon
Szél repít, a nap hevít
Néha megsebzett felhőkből sírsz
Ha ég az ősz – új álmot szősz
Szívemben édesen füstösen szédülten
Száll az élet … illata
Parfümnek varázsa, szirmoknak világa, vágyaink izzása, selymeknek siklása, keletnek fűszere, buja kis meséje, úgy elbódít
Most mind kidobom
Torz tükröm elhajítom
Kabátom szárnyra nyitom
Lélegezz szabadon
Szél repít, a nap hevít
Néha megsebzett felhőkből sírsz
Ha ég az ősz – új álmot szősz
Szívemben édesen füstösen szédülten
Száll az élet … illata
parfüm boggie
szerelem virág rózsa öl kehely
élet tavasz virág robbanás
Anyám sírjánál
Az meglett ember, kinek már csak szívében anyja,
aki tudja, nincs többé remény, hogy visszaadja amit kapott
– sem istene, sem papja vigasztalása nem segít...
Aki csókolt jéggé fagyott homlokot kétségbeesve,
állt olyan sír előtt, melybe önmagát temette…
A világmindenséget kutatjuk, az ősrobbanásig, de hiába menekülünk az űrbe, millió fényév messzeségbe, forrongó és ütköző galaxisokon csodálkozva, szörnyülködve,
a legnagyobb kérdések sokkal közelebb vannak, bennünk lapulnak, és időnként megszólalnak, könyörtelenül:
Megfordítható-e a megfordíthatatlan?
Kimondja-e egyszer még valaki: „Kelj fel és járj!” ?
Lesz-e még erőd ölelésre, ha a te kis világod Napja kihunyt?
Felesleges önámítás csupán, vagy építkezésbe is fordulhat az álmodozás egy olyan világról, amelyben ritkább a halál és több a csoda...?
Én láttam a Sírt...
De a sírásból most már elég. Az Élet haragudni fog érte.
Mert hát megéltem én csodákat is, kisebbeket, nagyobbakat, nem keveset, itt, a világ közepén. Borsmenta illatú tóparton mezítlábas libapásztorként üldögélve. Forró és selymes homokon sétálva a szőlőben, ahol nyúlfióka is akadt, meg őz, még róka is néha, messziről.
Varázsütésre: egyszer csak eltűnt egy felhő a Duna-parti kiserdő fölül, amelyben bandukoltam, hogy a fény visszaadhassa a liget füvének és virágainak megfakult színeit...
És a Duna! Illata, nyugodt hömpölygése, hajnali pára a víz fölött, a sárgás-vöröses naplementék csodája, csobbanások: evezők, vízből kiugráló halak, tábortűz a parton, beszélgetés, nevetés, barátok és egyéb barátságos emberek...
Jaj, hát persze, hogy az emberek a legfontosabbak! Előbb, vagy utóbb, de beszélni fogok róluk, akik életem főszereplői voltak.
És persze hogy Vele fogom kezdeni, aki maga volt az Élet…
halál anya anyák napja sír
Köd
Égigérő nagy köd lebeg,
gomolyog a világ felett.
Csillagszemmel,
kutatva nézek,
de homályban minden út:
célok, álmok, szép remények.
szerelem virág kehely aranyhibiszkusz
kutya
menedék ígéret
hajnal dunapart
Idegen
Mintha idegenek közt járnék
- különös árnyék az arcokon.
Ez már nem az én világom,
már minden részletből hiányzom,
nyomaim rögtön kihűlnek.
A fákon döfésre lendülnek az ágak.
De egyszer
csak kirobban az a sírás, végre:
Hosszan lebeg majd,
leülepedik végre
és betakargatja a földet
jó melegen.
idegen
Ne add föl
Peter Gabriel/Kate Bush: Don't give up
Ezen a büszke földön
arra neveltek bennünket,
hogy erősek legyünk.
Harcolni és győzni tanítottak,
sohasem gondoltam, hogy veszíthetek is.
Nincs több harc, úgy tűnik.
Olyan ember lettem akit elhagytak az álmai.
Megváltoztattam az arcom, a nevem,
de senkinek sem kellenek a vesztesek.
Ne add föl,
mert vannak barátaid.
Ne add föl,
még nem győztek le.
Ne add föl,
tudom, még jóra fordíthatod
a sorsodat.
Bár láttam a bajt mindenütt,
nem gondoltam, hogy engem is elérhet.
Azt hittem, mi leszünk az utolsók,
akiknek mennie kell.
Olyan különös, mikor fordul a világ:
Az éjszaka rárontott az otthonomra,
arra a helyre, ahol születtem, a tóparton.
Amikor a hajnal hasadt,
csak a puszta földet láttam…
A fák tövig égtek.
Ne add föl,
mi még itt vagyunk neked.
Nekünk semmiből nem kell sok.
Ne add föl,
mert van valahol egy hely,
ahová tartozunk.
Nyugodj meg.
Túl sokat aggódsz,
minden rendben lesz.
Ha megvadul a világ,
ránk eshetsz nyugodtan,
mi megtartunk téged.
Ne add föl,
kérlek ne add föl.
El kellett mennem innen,
nem bírtam tovább.
A hídra álltam
és néztem a vizet.
Akárhogy lesz is,
a folyó folyik.
A folyó folyik.
Egy másik városba mentem,
megpróbáltam letelepedni ott.
Munkát kerestem
nagyon sok helyen,
de sehol nem kellettem.
Ne add föl,
mert vannak barátaid.
Ne add föl,
mert nem te vagy az egyetlen.
Ne add föl,
nincs miért szégyenkezned.
Ne add föl,
mi még itt vagyunk veled.
Büszkék vagyunk az olyanokra,
mint te.
Ne add föl.
Sosem volt könnyű,
de ne add föl,
mert van olyan hely,
van egy hely,
ahová tartozunk.
peter gabriel ne add föl dontgiveup
tavasz remény barackvirág
A napból annyi kell csak
A napból annyi kell csak,
amennyi melegít,
nem éget,
s a lombokon át szűrve
játékos képet
rajzol a fűre
odalent.
nap meleg
Tavasz van, gyönyörű
Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél.
Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás!
Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!
(József Attila: Tavasz van! Gyönyörű!)
tavasz
tél alkony
Elmegyek
Elmegyek, elromlott minden,
remélem, megsirat az isten:
A könnyekből meleg pára,
a kövekből puha párna lesz,
az Úr minden nagyurat megint,
a didergőknek álma lesz megint.