Idegen
Mintha idegenek közt járnék
- különös árnyék az arcokon.
Ez már nem az én világom,
már minden részletből hiányzom,
nyomaim rögtön kihűlnek.
A fákon döfésre lendülnek az ágak.
De egyszer
csak kirobban az a sírás, végre:
Hosszan lebeg majd,
leülepedik végre
és betakargatja a földet
jó melegen.
Szólj hozzá!
