Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök dalt próbál szegény, a füvek között. Szakad a húr, szétfoszlik a vonó - nem nótaszó ez már, de búcsúszó.   Ez már az ősz. Borzongva kél a nap. Közelg a rozsdaszínű áradat. Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött - elnémul a…

Misztrál együttes A szöveg: Kárpáti Tibor - Gyöngyöt az embernek Valami érzést  gyönyörűt, szépet  valami hangot  valami képet  napfény ecsetje  napsugár húrja  valami újat  valamit újra  valami ősit  valami égit  valami hősit  valami régit  valami…

Jasmine Thompson - Adore A legjobb dal, amit ilyen fiatal énekestől (14 éves !) valaha hallottam:   Imádlak   Gyere hozzám, és én megadom neked a békét. Gyere hozzám és hajtsd le a fejed. Érintsd meg az esőt, érezd a nyári szellőt. Mondj olyan szavakat, amilyeneket sosem…

Sírás szakad. Végtelen mély, mint mikor a föld remeg. Gyertya pislog. A ház fölött éjfekete felhő lebeg.  Lelkemre is rátelepszik: vakítja a színeket. Csak a sápadt, imbolygó fény őrzi még a szívemet.  

Miután sokáig (tegnapig) elhallgatta előlem a mainstream média, tegnap én hallgattam el sokáig ezt az elképesztően nagy zenészt, Estas Tonne-t. A 2014-es Boom-fesztivál (Idanha-a Nova, Portugália) végén rögtönzött ráadása:  

Nem tudhatod ki mennyit ér. A kincs úgy rejtőzik bennünk, mint aranytelér a földben. Nyisd meg magad és elér téged is majd a szeretet.

A csend mély, tiszta tó. Csak ritkán hullanak bele megfontolt szavak, s indítanak szelíd hullámokat a zajos partok felé.

(Két korábbi írásom szintézise - egy pályázatra készült. Így, összeolvasztva, egy új minőség - remélem.) Szeretet és egyéb titkok (Boldog gyerekkorom egy nehéz korszakban) A múlt század ötvenes éveiben és a hatvanasok elején voltam gyerek (1951-ben születtem). Egy olyan…

  Fenségesen gyönyörű, világkép-formáló videó a világmindenségről és legszebb gyöngyszeméről, a Földről.   

A fát még egyszer átöleli kedvese: a fény. Valamit súg neki, és az túl fogja élni a vihart.

Madárfióka, gombszemű, fészekből lökött, a bokor alól a hatalmas fa csúcsát méregeti. Emeli szárnyát már a sötétség, készülődik hát a madárka is. Hiába tudja: hiába is: Jön az az utolsó próbálkozás.

Susognak a fák. Bogár mászik, homok pereg, a rét fölött egy ölyv kereng. Az ember megáll és elmereng... A fűben harmatcsepp-ékszerek, az égen lágy ívű vonalak, jelek: kondenzcsíkok, felhő-részletek. Valaki őriz: érzem, most csak nekem ömlik a fény a végtelen  szélesre nyitott ablakán.   Gólya…

Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér.Szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél. Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén. Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén. A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje…

Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zúdítja minden…

... Hallottam sírni a vasat, hallottam az esőt nevetni. Láttam, hogy a múlt meghasadt s csak képzetet lehet feledni; s hogy nem tudok mást, mint szeretni, görnyedve terheim alatt - minek is kell fegyvert veretni  belőled, arany öntudat! ... Vasútnál lakom. Erre sok vonat jön-megy és…

... 2 Óh mennyire szeretlek téged, ki szóra bírtad egyaránt a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő, fondor magányt s a mindenséget. Ki mint vízesés önnön robajától, elválsz tőlem és halkan futsz tova, míg én, életem csúcsai közt, a távol közelében, zengem, sikoltom,…

Guggolva ringadoz a málnatő, meleg karján buggyos, zsíros papiros szendereg. Lágy a táj, gyöngy az est; tömött, fonott falomb. Hegyek párája rezg a halmokon s dalom. Hát dolgoztam híven, zümmögve, mint a rét. Milyen könnyű a menny! A műhely már sötét. Fáradt meg együgyű,…

Nem emel föl már senki sem, belenehezültem a sárba. Fogadj fiadnak, Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva. Fogj össze, formáló alak, s amire kényszerítnek engem, hogy valljalak, tagadjalak, segíts meg mindkét szükségemben. Tudod, szívem mily kisgyerek - ne viszonozd a tagadásom; ne…

Áldalak búval, vigalommal, féltelek szeretnivalómmal, őrizlek kérő tenyerekkel: búzaföldekkel, fellegekkel. Topogásod muzsikás romlás, falam ellened örök omlás, düledék-árnyán ringatózom, leheletedbe burkolózom. Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e, szívemhez szívvel…

József Attila 1905. április 11 - 1937. december 3. Minden nagy művész közösségének teremtménye. József Attila művészete a fölfoghatatlan nemzeti tragédia után minden erejét összeszedve felállni próbáló (immár) kis Magyarország egyik válasza. A csillagokig szálló…

A talló kalászait hányva,s a verebek közé belesvén,nagy szél kapott föl egyszer engemhirtelen, áprilisi estén. Gyerekeit kereste arra,s engem talált ott épp az útban. Bömbölt, örült, s én mosolyogva,rengeteg mellén elaludtam. Vitt falvakon, földeken keresztül,meghempergetett…

A földeken néhány komoly paraszt hazafele indul hallgatag. Egymás mellett fekszünk: a folyó meg én, gyenge füvek alusznak a szívem alatt. A folyó csöndes, nagy nyugalmat görget, harmattá vált bennem a gond és teher; se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér, csak megfáradt ember,…