Ború
Sírás szakad.
Végtelen mély,
mint mikor a föld remeg.
Gyertya pislog.
A ház fölött
éjfekete felhő lebeg.
Lelkemre is
rátelepszik:
vakítja a színeket.
Csak a sápadt,
imbolygó fény
őrzi még a szívemet.
Szólj hozzá!
Sírás szakad.
Végtelen mély,
mint mikor a föld remeg.
Gyertya pislog.
A ház fölött
éjfekete felhő lebeg.
Lelkemre is
rátelepszik:
vakítja a színeket.
Csak a sápadt,
imbolygó fény
őrzi még a szívemet.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.