Éjszaka van, inkább már hajnal, de néhány kutya ugat a közelben. A kutyák ilyenkor hangoskodnak legkevésbé – pár órát nekik is szundítaniuk kell -, de a környéken azért mindig akad egy-két túl éber házőrző, akik akkor is megszólalnak, ha a hetedik határból hallatszik…
Nagyapámat kora tavasztól késő őszig már kora reggel a határba húzta a szíve. Általában kint is ebédelt és csak késő este tolta haza a tragacsot. Élete utolsó évtizedében már csak egy kis szőlője volt - a „Juliskamajor”-ban -, de szinte mindig talált valami egész…
A régi, hosszú, T-alakú épület folyosóján álltak a szekrényeink. Mindkét oldalon, így aztán az a kevés fény sem jutott be, amit az udvarra nyíló apró ablakocskák tudtak volna szolgáltatni. Négy-öt neonszál pislogott a kb. 20x2 méteres épületrészben, ha mindkét oldalon kinyitották a szekrényajtót,…
Körülbelül ott, ahol most ülök, talán egy méterrel előbb, az ablak felé, volt egy öreg körtefa. A tornác előtt állt, az öreg ház tornáca előtt, amelynek a helyén épült ez az „új”, már ez is ötven éves lesz lassan. Érdekes, hogy milyen gyakran eszembe jut…