Ahogy a mag lapul,
tetszhalottként a föld alatt,
úgy éltem én is
- fogyó reményen -
a hosszú tél alatt.
Most forrásként tör föl bennem
a rejtett élet-indulat.
Ibolya-illatban fürödtem:
A fagynak nyoma sem maradt.
Az újjászületés izgalmában égek
- mint minden tavasszal -
új…
Susognak a fák. Bogár mászik, homok pereg, a rét fölött egy ölyv kereng.
Az ember megáll és elmereng... A fűben harmatcsepp-ékszerek, az égen lágy ívű vonalak, jelek: kondenzcsíkok, felhő-részletek.
Valaki őriz: érzem, most csak nekem
ömlik a fény a végtelen
szélesre nyitott ablakán.
Gólya…
Csikorogva indul a nap:
köhögésroham, gyógyszerek,
idegen emberek a rádióban.
Azért valahogy
vonszol a rutin…
Aztán
- egy levél, egy dal,
madarak, kutyák segítenek -,
színesedni kezd a világ.
Minden teher - a fűtés, a számlák
és a többi tétel is…