A múlt század ötvenes éveiben és a hatvanasok elején voltam gyerek (1951-ben születtem). Egy olyan korszakban, amikor kevés ember érezte jól magát ebben az országban. Nekem mégis boldog gyerekkorom volt. Miért? Elsősorban szüleim szeretete miatt: az a kisgyerek, akit szeretnek a szülei,…
Régen sokszor elért,
most megint pár
kegyelmes pillanat.
Végtelen égi tereken
futott a gondolat.
Megmártózott a csillagfényes éjben,
és szétszórta, ami rátapadt:
Embernemjárta rengetegben
varázsvirágot rejt a gyom.
Egy istenáldott hajnalon
a hűvös harmat átszivárog
a bűvös szirmokon,
és a kehelyből kicsordul
egy villódzó
halványkék illat.