Régen sokszor elért,

most megint, pár

kegyelmes pillanat.

Végtelen égi tereken

futott a gondolat.

Megmártózott a csillagfényes éjben,

és szétszórta, ami rátapadt:

Csillagporos most minden

szeretteimtől származó kacat,

és ragyog minden molekula,

ami belőlük bennem megmaradt.

Kegyelmi állapot:

Éled sok kedves,

ölelő mozdulat.

Az öreg, gyerekkori ház,

most újra rám vigyáz,

a vakfoltos, vén tükör

sejtelmes fényben tündököl.

Valaki végigsimítja az arcom:

könnyű, gyermeki a szívem.

Elalszom.