Két vízió

 

1
 
Hófehér vitorlák lobognak, szállnak a hajók szikrázó napsütésben, szántják a tengert, sós vízcsöppek a fedélzeten. Hirtelen köd száll le az égből, aztán eloszlik, de a hajók nincsenek már sehol. Csak egyetlen vitorlás maradt, kering egyre szűkülő körben, jéghegyek mindenütt, lassan bezárul a gyűrű az élet körül.
 
2
 
Az ezeréves, fekete gyűlöletben halkan megpendült egy sárga rózsa. Hirtelen áttetszőre váltott minden, illatok szöktek a párolgó magasba, és a halványrózsaszín derengő fényben, egymást gyöngéden átkarolva, fiatal pár tűnt fel az úton.