Már nagyon rég
találkoztam angyalokkal
igaz álmaimban.
Félnek:
árnyak ólálkodnak
lélek-kútjaimban.
Tisztulnék én:
megelevenednék
izzó pirkadatban.
Csak hát a sors kivár:
a fényözön jönne rég,
de nagy felhő áll felettem
mozdulatlan.
A felhő a földre vágyik.
Messze lát és messze látszik,
nappal, holddal parolázik,
de nyugalma nincs sehol.
Közel az ég, selymes a lég,
sokan nézik vágyakozva:
- Hogy suhan! -,
de érzi, otthona
nem itt van, fent:
odalent.
Űzi, hajtja a szelet:
találjon több permetet
hogy…