Én nem tudom

hogy m'ért szürke az ég

akkor is, mikor süt a nap.

Hogy miért kevés a mosoly,

és sok a gond.

De húnyt szemmel még látom:

lágy fényben leng lomb,

és hallom mesélni a tücsköket

egy kedves és nyugodt világról…

És érzem: az a normális,

ez itt: a bolond.

A fémes, gépies ridegség világa,

hazug reklámok, szólamok,

a „nagyüzem”:

pénz-szagtól őrült,

rohanó emberek,

minden így vagy úgy „szerzett”

csillogva mérgező

élettelen vagyon:

szürreális vízió csupán.

S egycsapásra eltűnik majd

egy vakító fényű hajnalon.