(álomkép-foszlányok)

A szó sziszegve visszaszúr.

Ló forgolódik vadul,

a fűszál csendben meglapul,

egy toll forogva földre hull…

(rossz kábulat)

Az égen különös, vad jelek:

vörös-fehérek, fejthetetlenek.

Látom jól ismert világom,

de árnyak a felejthetetlenek.

(föloldozás)

Madárdal tör rossz varázslatot,

virágillatból gyógyító párlatot

kever a harmat és a szél.

Apró kutyám térdemhez ér.

És visszatér a vér az érbe,

visszakerülök a térbe,

távolodik a furcsa csend,

lassan helyreáll a rend

(egy időre).