Egyre inkább olyan a kertem, mint egy liget a Duna-parton: a fák és bokrok festői összevisszaságban, lassan több lesz a „kitudjahogykerültide” pédány, mint az ültetett, föltűnő például a bodza és az akác hihetetlen nyomulása - azokat kell leginkább ritkítani. A fű…

  Ahogy tavaszba vált a tél, keringésbe a dermedt némaság, kiolvad minden fagy belőlem is, magamhoz térek én is, mint a fák.   A fénynek útja van szívembe, csordultig tölti és tovább: bokorra, fára dől ragyogva, színesebb a kert, a rög puhább.   Barna szempár tüze megéget, fiatal szél…