Álom
Féltem, menekültem.
A szívem darabokban.
Sötét árnyaimat öltem
mély titok-zugokban.
Végül, kis tisztásra értem,
földerengett a fény valahonnan.
Valaki átölelt, imát mormolt értem,
és bűvös forrás fakadt a nyomomban.
Szólj hozzá!
álom
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emberi.blog.hu/api/trackback/id/tr7411813145
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.