Égigérő nagy köd lebeg,
gomolyog a világ felett.
Csillagszemmel,
kutatva nézek,
de homályban minden út:
célok, álmok, szép remények.
Mintha idegenek közt járnék
- különös árnyék az arcokon.
Ez már nem az én világom,
már minden részletből hiányzom,
nyomaim rögtön kihűlnek.
A fákon döfésre lendülnek az ágak.
De egyszer
csak kirobban az a sírás, végre:
Hosszan lebeg majd,
leülepedik végre
és betakargatja a földet
jó…
Peter Gabriel/Kate Bush: Don't give up Ezen a büszke földön arra neveltek bennünket, hogy erősek legyünk. Harcolni és győzni tanítottak, sohasem gondoltam, hogy veszíthetek is. Nincs több harc, úgy tűnik. Olyan ember lettem akit elhagytak az álmai.…
A napból annyi kell csak,amennyi melegít,nem éget,s a lombokon át szűrvejátékos képetrajzol a fűreodalent.
Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, A vén Duna karcsú gőzösökre gondol, Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik Mezei szagokkal a tavaszi szél. Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne, Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás. Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!…
Elmegyek, elromlott minden, remélem, megsirat az isten: A könnyekből meleg pára, a kövekből puha párna lesz, az Úr minden nagyurat megint, a didergőknek álma lesz megint.
