(Majdani "Összes verseim" elé)
Máshoz nem értek,
hát írok.
Ha rosszat, hát azt.
Ha jót, örüljetek.
És ha fölszikrázik a lelketek,
gondoljatok szeretettel arra,
aki megmutatta a kincset
bennetek.
Ebben a zavaros homályban, ami az élet,
minden nap fölfénylik, újraéled
bennem a remény, hogy létezel.
Valóság vagy és megteszel
mindent - mint én is -, hogy rámtalálj,
míg lehet…
A szélbe súgom: Itt vagyok!
Nézd: fölöttem felragyog
egy csillag, és hozzám vezet.