Gyerekkorom régi nagyszobája:
Öreg bútorok, illatok, neszek,
a redőny résein szüremlő fényben
fel-felcsillanó porszemek…
A vakfoltos vén állótükörben
egy kedves régi arc dereng…
távoli halk hóesés még csak a tél álmaimban hasábfák ropognak kedvesem arcán játszik a fényük de a mélyből már szivárog az elmúlás hidege lassan fogy a tüzelő lankad a tűz félek az ébredéstől