Ahogy a mag lapul, tetszhalottként a föld alatt, úgy éltem én is - fogyó reményen - a hosszú tél alatt. Most forrásként tör föl bennem a rejtett élet-indulat.   Ibolya-illatban fürödtem: A fagynak nyoma sem maradt.   Az újjászületés izgalmában égek - mint minden tavasszal - új…

Susognak a fák. Bogár mászik, homok pereg, a rét fölött egy ölyv kereng. Az ember megáll és elmereng... A fűben harmatcsepp-ékszerek, az égen lágy ívű vonalak, jelek: kondenzcsíkok, felhő-részletek. Valaki őriz: érzem, most csak nekem ömlik a fény a végtelen  szélesre nyitott ablakán.   Gólya…

Nyitottságért - sebezhetőség. Tehetségért - túlérzékenység. Csúcsokért – zuhanások. Gondtalanságért - könnyelműség: sebek. Önáltatásért - eltévedés, gödör.   Közösség kell, folytonos igazságkeresés, bölcs öregek, írók. Tolerancia, empátia, érintések,…

Csikorogva indul a nap: köhögésroham, gyógyszerek, idegen emberek a rádióban. Azért      valahogy vonszol    a    rutin… Aztán - egy levél, egy dal, madarak, kutyák segítenek -, színesedni kezd a világ. Minden teher - a fűtés, a számlák és a többi tétel is…