Ez már a tavasz
Ez a nap is, mint a tegnapom
- gondolom - :
Kevés fény, búgó madárhang
szűrődik be az ablakon,
még ölel az álom melege
és én hagyom.
Nem sokáig, hiszen tudom,
épp elég feladat van itt
lefejteni az álomtündérek karjait.
Nem is baj hogy felejteni
az utcazaj és a szükség is segít,
de az sem, hogy még mindig fáj picit.
Na jöjjön az első adósság!
Az utolsó tündér borzongva útrakél,
ami velem marad:
tehercipelős, szikár valóság,
sok rágós falat,
gondolom, de lám csak:
az udvaron, utcán az álomtündér-jóság
újra meg újra visszatér:
Ott van a nők szemében,
virágok illatában,
madarak dalában:
Elmúlt a tél!