Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér.Szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél. Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén. Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén. A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje…

Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zúdítja minden…

... Hallottam sírni a vasat, hallottam az esőt nevetni. Láttam, hogy a múlt meghasadt s csak képzetet lehet feledni; s hogy nem tudok mást, mint szeretni, görnyedve terheim alatt - minek is kell fegyvert veretni  belőled, arany öntudat! ... Vasútnál lakom. Erre sok vonat jön-megy és…

... 2 Óh mennyire szeretlek téged, ki szóra bírtad egyaránt a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő, fondor magányt s a mindenséget. Ki mint vízesés önnön robajától, elválsz tőlem és halkan futsz tova, míg én, életem csúcsai közt, a távol közelében, zengem, sikoltom,…

Guggolva ringadoz a málnatő, meleg karján buggyos, zsíros papiros szendereg. Lágy a táj, gyöngy az est; tömött, fonott falomb. Hegyek párája rezg a halmokon s dalom. Hát dolgoztam híven, zümmögve, mint a rét. Milyen könnyű a menny! A műhely már sötét. Fáradt meg együgyű,…

Nem emel föl már senki sem, belenehezültem a sárba. Fogadj fiadnak, Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva. Fogj össze, formáló alak, s amire kényszerítnek engem, hogy valljalak, tagadjalak, segíts meg mindkét szükségemben. Tudod, szívem mily kisgyerek - ne viszonozd a tagadásom; ne…

József Attila 1905. április 11 - 1937. december 3. Minden nagy művész közösségének teremtménye. József Attila művészete a fölfoghatatlan nemzeti tragédia után minden erejét összeszedve felállni próbáló (immár) kis Magyarország egyik válasza. A csillagokig szálló…

A földeken néhány komoly paraszt hazafele indul hallgatag. Egymás mellett fekszünk: a folyó meg én, gyenge füvek alusznak a szívem alatt. A folyó csöndes, nagy nyugalmat görget, harmattá vált bennem a gond és teher; se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér, csak megfáradt ember,…

József Attila: Mint gyermek...   Mint gyermek, aki bosszút esküdött és felgyújtotta az apai házat, s most idegenség lepi, mint a köd, s csak annak mellén, aki ellen lázadt,  tudná magát kisírni, elfödött arcát mutatni szabad mosolyának, - oly reménytelenül…