Ez a nap is, mint a tegnapom

- gondolom - :

Kevés fény, búgó madárhang

szűrődik be az ablakon,

még ölel az álom melege

és én hagyom.

Nem sokáig, hiszen tudom,

épp elég feladat van itt

lefejteni az álomtündérek karjait.

Nem is baj hogy felejteni

az utcazaj és a szükség is segít,

de az sem, hogy még mindig fáj picit.

Na jöjjön az első adósság!

Az utolsó tündér borzongva útrakél,

ami velem marad:

tehercipelős, szikár valóság,

sok rágós falat,

gondolom, de lám csak:

az udvaron, utcán az álomtündér-jóság

újra meg újra visszatér:

Ott van a nők szemében,

virágok illatában,

madarak dalában:

Elmúlt a tél!

Matt Mason

Brian Martin

Ahogy száraz ágak közt megvillan a nap,

úgy ragyogott föl a szívem

mikor megláttalak.

Enyém vagy, s tied vagyok,

de édes ez a rabság:

átszínesedett

a megfakult valóság,

mióta hozzám sodort a szél.

Sokáig vártalak.

a fönt és lent

között

sárga köd

mögött a Hold

a holt

vidék

szívében

 semmi

száraz fák közt

készül kimenni

a világból az utolsó madár

Meséld el a másnak láthatatlant:

látomásaidat a múltról és jövőről.

A biztos sejtést,

a kitalálhatatlant.

Meséld el

az idő szövetén át rémlő

történeteket, képeket, arcokat:

Őseink sorsa a miénk is.

Küzdelmük és szerelmük emléke

fölfejthető: ösztöneinkben maradt.

Ne hallgasd el a sötét foltokat,

de mesélj a reményről is:

Mutasd a kedves álmokat

szebb jövőnkről,

hogy nyugtasd lelkedet

és barátaidat,

mert az ég repedt harangja kong

- az emberért, de az ember miatt.

Még mindig arról álmodom,

hogy az a nő hozzám érve

leveszi az átkot végre:

lándzsát döf a Sötét szívébe,

amely takarja a kék eget:

Kiállhatok tündöklő fénybe,

kiálthatok lobogó szélbe,

élhetek még boldog életet.

Emily Barker - Nostalgia

Arcomon érzem Isten szemsugarát.

Bőrömön át a lelkembe lát,

és azt mondja: ó, csak tréfa volt a tél,

próba, hogy kemény legyél,

de mindig reménykedő.

Mert a megváltás úgyis eljő

a nehéz idők után:

Jövőre is,

végül is,

örökre is.

Kering egy árva gondolat

egyre lassuló körökben,

végül elhalványul, szakad,

csak a hiányérzet marad…

A test átmelegedve,

a lélek is pihenne

hogyha lehetne

bújni valakihez…

Végül csak elalszol,

ahogy araszol lassan az idő,

de az álom is panaszol

valamit…

Hogy mit? már nem tudod,

csak érzed a bánatot

amit hagyott,

mikor felébredsz…

Félve alszol el megint,

mikor az álmosság legyűr,

de szerencséd van:

egy bűvös szellő meglegyint,

és megjön a kegyelem:

egy szép emlék

magához szorít,

átmelegít.

Végre megnyugszol:

elértél a Jó Álom Tengerére…

A részeg homály és a suttogó sötétség ölelnek az ölelés nélküli nappal után.

Visszaringatom magam a szép időkbe:

Megtart, még mindig tart a múlt.

Mert a jó történet újra megtörténhet, a szép álom valóra válhat, mint oly sokszor már…

Csak a remény maradjon meg

amíg csak élünk.

 Legtisztább koromban

nagy, hófödte csúcsok

zöld mezőkre küldött

tiszta lehellete,

amely borzongat,

miközben felette

arany felhő ragyog:

ez akartam lenni.

És voltak pillanatok,

mikor voltam is:

Nem egyszer éreztem:

bájolok, gyógyítok.

(Végigsimítottak

a hálás angyalok.)

És bár gyengülnek már

a védő varázslatok,

parazsamat fojtják

sötét áramlatok,

mégis maradt még hit

- nem is kevés -,

hogy lesz még,

- sokszor lesz! -

szépre ébredés.

Villám hasította ketté az eget,

az egész világ beleremegett,

mikor a vágyunk egybeolvadt.

Minden fájdalmat, dühöt elégetett

bennünk a szerelem.

Maradt a szeretet.

A hiány fájdalom lett, egyre nőtt:

megölte virágos kertemet.

A szirmokat összegyűrve földre dobta,

hideg-szürkére festette az eget.

Sötét perceimből fagy-katonák lettek:

didergető halál-szelek,

s a fal résein át kifújták

fészkünk romjából meleged.

És mégis: hiába mosakszom naponta,

még mindig bőrömön érzem a kezed.

Pókháló, por, bömbölő rádió

nem halványítja emlékedet.

Így hát: várok, próbálom oltani

a bennem égve pusztító kincseket.

S várom, hogy jöjjön végre a felejtés,

eltemetni a fájó nincseket.

Owain Phyfe

Ugye tudod,

hogy minden álmod

valóra válhat egyszer.

Ha mindent megteszel,

újrakezdve tízezerszer

hogyha kell.

Ha az a mélyre ültetett

őserő-hit kitart.

Viharban is,

hullámok közt

őrzöd az álmot,

hogy ott a part.

J.J. Cale

J.J. Cale

JJ. Cale

J.J. Cale

J.J. Cale