A vízen kacsák ringatóznak.
Az égen fehér vitorla.
Színes levelek peregnek
fodros vízsodorba.
Egy vadvirágon szitakötő ragyog,
a fűszálakon harmatcsillagok.
De hiába cirógat a napsugár,
a fákat nem nyugtatja már:
riadtan zizegnek, s adóznak
minden szellőrezdülésnek:
avarréteg…
Fölöttem, az égen
szálldos egy madár.
Ismerős,
mintha kezdettől
itt körözne már.
Karcsún suhan, végül
lágyan vállamra száll.
Remélem, örökre
velem marad már.